Bevezetés a latinba/Ábécé és kiejtés
A latin ábécé
[edit]A latin ábécé az ősi föníciai ábécé utóda. A rómaiak az etruszkoktól tanulták el az írást, akik önmaguk tanulták meg azt a görögöktől, a görögök pedig azt a föníciai kereskedőktől sajátították el. A föníciaiakat valószínűleg az egyiptomiak inspirálták egy új, mássalhangzójelölő írás feltalálására. Csak a görögök idején vált írásuk igazi, mai értelemben vett ábécévé. Nyuggodtan mondhatjuk, hogy a ma használt ábécénk, mely a régi latin ábécéből kifejlesztett modern ábécé, mélyen gyökerezik az antikvitásban.
Latin vokálisok
[edit]| betű | rövid | hosszú |
|---|---|---|
| a | á | á |
| e | e | ë |
| i | veláris i | í, de magánhangzók előtt és között eljésedett |
| o | o | ú |
| u | nyílt o-hoz közelítő u | ú |
| y | ü | ű |
Diftongusok
[edit]A latin nyelvben hat diftongus van:
az ae (lásd. puellae, /puɛllaɪ||puɛlle:||puɛllɛ/ vagy irae /iɾaɪ||iɾe:||iɾɛ/)
az au (lásd. audeo /aʊdɛo/ vagy aut /aʊt/
az ei (lásd. deinde /dɛɪndɛ/
az eu (lásd. seu /sɛu/
az oe (lásd. coepit /koɪpit||koe:pit/, proelia /pɾoɪlia||pɾoe:lia/)
az ui (lásd. huic /huɪk||huɪk/, cui /kuɪ||kuɪ/)