Bevezetés a latinba/Ábécé és kiejtés

From Wikiversity
Jump to navigation Jump to search

A latin ábécé[edit]

A latin ábécé az ősi föníciai ábécé utóda. A rómaiak az etruszkoktól tanulták el az írást, akik önmaguk tanulták meg azt a görögöktől, a görögök pedig azt a föníciai kereskedőktől sajátították el. A föníciaiakat valószínűleg az egyiptomiak inspirálták egy új, mássalhangzójelölő írás feltalálására. Csak a görögök idején vált írásuk igazi, mai értelemben vett ábécévé. Nyuggodtan mondhatjuk, hogy a ma használt ábécénk, mely a régi latin ábécéből kifejlesztett modern ábécé, mélyen gyökerezik az antikvitásban.

Latin vokálisok[edit]

betű rövid hosszú
a á á
e e ë
i veláris i í, de magánhangzók előtt és között eljésedett
o o ú
u nyílt o-hoz közelítő u ú
y ü ű

Diftongusok[edit]

A latin nyelvben hat diftongus van:

az ae (lásd. puellae, /puɛllaɪ||puɛlle:||puɛllɛ/ vagy irae /iɾaɪ||iɾe:||iɾɛ/)

az au (lásd. audeo /aʊdɛo/ vagy aut /aʊt/

az ei (lásd. deinde /dɛɪndɛ/

az eu (lásd. seu /sɛu/

az oe (lásd. coepit /koɪpit||koe:pit/, proelia /pɾoɪlia||pɾoe:lia/)

az ui (lásd. huic /huɪk||huɪk/, cui /kuɪ||kuɪ/)